Az élet háromszögei

Az élet háromszögei

Véletlen?

Ken Wilber egyik alapvetésével foglalkozunk Daubner Béla integrál csoportjában, a négy kvadráns modellel. Miközben együtt gondolkodunk én olvasgatok, veszek könyveket. Két könyv is az éjjeli szekrényemen landolt az utóbbi időben: Daniel Siegel Mindsight – Elmetudatosság és Swámi Ráma: A bölcsesség könyve című kötetei. Általában így válogatok: egyet nyugatról, egyet keletről. Ha kezembe kerül egy könyv a pszichológia témaköreiből, akkor igyekszem utána egy másikat a spiritualitás vagy a misztika szerzőitől választani. Most is így tettem. És meglepődtem.
Siegel kötete lenyűgözött. A könyvről részletesen majd máskor. Van az elején benne pár ábra, amelyek segítségével a szerző elmondja a legfontosabbakat, azokat az alapgondolatokat, amik végigvonulnak a könyvön, amiket az olvasónak jó előre tisztán látnia a továbbiak helyes értelmezéséhez. Az egyik ábra egy háromszög.

Siegel szerint a jóllét három alapvető aspektusa: az elme, az agy, és a kapcsolatok.

A szerző azt tanítja könyvében, hogy e három kategória kiegyensúlyozottsága, harmóniája biztosítja életünk egészséges minőségét. „Arra huzalozva jövünk a világra, hogy kapcsolatokat teremtsünk egymással, és az agyunk későbbi neurális formálódása, amely énérzésünk alapját képezi, a csecsemő és gondviselője közötti meghitt interakciókra épül”. E mondatban – ami arról szól, hogy miként indulunk – ott van mindhárom kategória: a kapcsolat, az agy (neurális formálódása), és az elme munkája, az énérzés is. Siegel azt tanítja, hogy bármelyik életszakaszt, élethelyzetet vizsgáljuk, vagy megélését módosítani szándékozzuk, azt mindig e három kategória mentén egyszerre kell megtennünk.

Ha a háromszög bármelyik csúcsa túlhangsúlyozottá válik, vagy elszakad szomszédjától, sérül az egyensúly, megszűnik a harmónia. Siegel alapján így értelmeztem:

Ebből következik a terápia, a helyreállítás módja: az egyensúlyt vissza kell állítani, úgy is mondhatjuk, hogy az elszakadó részt integrálni kell a harmóniába. Az elmetudatosság is ezt szolgálja: az agy és az elme harmonizációját, aminek egyik új módja a tudatos jelenlét gyakorlása, a mindfulness.

Siegel a 2010-ben írt könyvében egy sor érdekes fogalmat használ és magyaráz el, ezekből csak néhány: önreflexió, újrakapcsolódás, neuroplaszticitás, reziliencia, implicit és explicit emlékezet stb. Majd a szerző levonja következtetését: Az integráció szemszögéből „teljesebb képet kaphatunk a jóllét háromszögéről, az elme, az agy és a kapcsolatok rendszeréről, továbbá a komplexitás és az integráció alapelveinek alkalmazásával megteremthetjük az egészség állapotát életünk e három aspektusán belül”.
Elolvastam az Elmetudatosságot. Nagy élmény volt megismerni a pszichoterapeuta Daniel Siegelt. Tanításai és esetleírásai megismerése közben megelevenedtek a terapeuta-író és kliense a szobámban. Olyan közvetlen és szép a stílusa, hogy egy-egy történet olvasása közben meg is hatódtam. Sorra került a következő könyv, Swámi Ráma kötete.

És mit ad a véletlen, Ráma is egy háromszöggel kezdi.

Ráma háromszöge a talpán áll, és szóhasználata kicsit eltérő, én mégis azt gondolom, hogy e két filozófia egy és ugyanazt a bölcseletet írja le. „Az élet nem lehetséges ezen aspektusok harmonikus együttműködése nélkül” – írja Ráma. Az ő belső lénye megfelel Siegel elme fogalmának, a természet és a test megfelel az agy fogalmához, a gyakorlati élet kifejezés pedig hasonló a kapcsolatokhoz. Természetesen e fogalmakat tágan kell értelmezni. Ráma 1972-ben így kezdi a bölcsesség könyvét: „Alapvető jelentőségű [az ember] számára, hogy megtanulja, hogyan tarthatja fenn a harmóniát belső lénye, a világban való tevékeny élete és a fizikai testét fenntartó természeti erők között”.

Nézzük mit tanít az integrál elmélet filozófusa, Ken Wilber négy kvadráns modelljében (amivel éppen Daubner Béla integrál csoportjában foglalkozunk). A valóság – így az ember valóságának – megismerése négy egyidejű aspektusból történhet meg teljességében: a belső és a külső, valamint az egyéni és a közösségi aspektusokból. Ez a négy jellemző négy megismerési módozatot határoz meg: ismerjük meg [az embert] az egyéni belső alapján, az egyéni külső alapján emellett és egyidejűleg ismerjük meg [az embert] a közösségben belső történéseink és a közösségi külső megnyilvánulásaik alapján. A hangsúly az egyidejűségen van. A megismerés négy aspektusának harmonizálni kell, nem tolódhat el egyik módozat felé sem.

Wilber azt is tanítja, hogy minden érző lény – így az ember is – e négy dimenzió mentén nyilvánul meg. E négy dimenzió harmóniája, egyensúlyának mértéke írja le a lény, az ember valóságát. És itt megérkeztünk Siegel és Ráma filozófiájához. Wilber a kapcsolatok, a gyakorlati élet megközelítéseket ketté bonja: belső és külső aspektusra. Bár Siegel, az amerikai terapeuta és Szvámi Ráma, a keletről jött tanító ezt nem teszi meg, a három gondolatmenet egy és ugyanazt fogalmazza meg: Wilber egyéni belső aspektusa, Szvámi Ráma belső lény fogalma valamint Dan Siegel elme kifejezése … ugye nem is kell folytatnom…

Véletlen egybeesések? Azt gondolom, hogy nem azok.
Az élet háromszögei, vagy négyszöge az integráció fontosságát hangsúlyozza. Az integrációhoz, ami messze nem azonos a matematikai összegzéssel, vagyis az összekapcsolódáshoz fejlődésünk során sok-sok elkülönültséget kell megélnünk, amely mentén kialakítjuk saját énünket, hogy lehetőleg még ebben az életünkben megérkezzünk az azonosság és az önazonosság érzetébe, az emberiség integrált együttesének jelenlétébe.

 * * * * *

Mindkét kötet gondozója az Ursus Libris Könyvkiadó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük